| TÓTH TÍMEA (SOPI)
Született: 1980.szeptember 16. Zalaszentgrót
Magassága/testsúlya: 182 cm/71 kg
Posztja: átlövő
Klubjai: Caola SE, Herz-FTC, Synergon SE Vác, Ferencváros
Nevelőedzője: Tóth István
Edzői: Radványi Tibor, Horváth József, Pál Tibor, Németh András
Első válogatottsága: 2002. november 14. (Magyarország-Horvátország 31-27)
Legjobb eredményei klubjában: Magyar bajnok (2002), Magyar bajnoki ezüstérmes (2003,2006), Magyar bajnoki bronzérmes (2004, 2005) MK győztes (2003), MK bronzérmes (2006), BL ezüstérmes (2002), EHF-kupagyőztes (2006)
Legjobb eredményei a válogatottban: VB ezüst (2003), Olimpia 5. hely (2004), EB bronz (2004), VB bronz (2005) EB 5. hely (2006)
Legjobb egyéni eredményei: Május hónap legjobb sportolója 2006-ban!
Timi fiatalon kezdte a sportolást és a kézilabdában elért sikerei ellenére az atlétika volt az, ami miatt először eljutott a fővárosba. Szeretett atletizálni, de a kézilabda valahogy mégis közelebb állt a szívéhez.
Élete első alapozása 1995 nyarán történt, amelyről, mint „rémálomról” mesél: ’Nagyon kemény volt. Tóth István dolgozott akkor Zalaszentgróton a csapatnál, akivel utaztam az alapozó edzésekre a Caolához, ahol Horváth József volt az edző. Fel sem fogtam még akkor, hogy mekkora dolog 15 évesen egy NBI-es felnőtt csapattal dolgozni. Majd mikor már állandó csapattag lettem, a mérkőzéseken is szerepet kaptam. A feladatom annyi volt, hogy felmenjek támadásban és ha lehetőségem van lőjek, majd fussak le.’
Mint tudjuk, Timi azóta a Ferencváros meghatározó játékosa lett. 1997 tavaszán keresték meg a fővárosi klubtól, egy Caola-FTC mérkőzés után, amikor is Németh András beszélt Timi szüleivel az elképzeléseiről. Így került Budapestre, amely ugyan kicsit furcsa volt neki egy kisváros után, de hamar megszokta a nagyvárosi életet. Kollégiumban lakott, folytatta a vendéglátói szakközépiskolát és edzésre, mérkőzésekre járt. Ez két éven keresztül így ment nap mint nap. 1999-2000 között a Vácnál kapott lehetőséget a bizonyításra, mert a Fradi kölcsönadta őt. Itt sokat játszhatott, nagyobb rutinra tehetett szert. 2000-ben visszakerült a Ferencvároshoz, jöhettek a mérkőzések. ’Nem emlékszem annyira az első meccsemre, valószínű tele volt a gatyám, annyira izgultam.’
Ebben az időben még Kökény Bea is tagja volt e híres klubnak és Sopinak óriási élményt jelentett egy ilyen fantasztikus játékossal egy csapatban játszani. Mivel a Fradi szárnyalt, nem volt meglepő, hogy kiharcolták a BL döntőbe való bejutást a Podgorica ellen, mely nagyon emlékezetes marad Timi életében. Később távozott a csapatból Farkas Ági, akinek a posztján Timinek kellett átvenni a feladatokat. ’Ez nagy lehetőség egy játékos életében, amivel úgy gondolom, hogy csak élni kell és úgy érzem sikerült is.’ Azóta Sopi a Frencváros első számú balátlövője!
A válogatott játékosok távozása után (Siti Eszti, Kökény Bea, Pádár Ildikó, Farkas Ágnes, Sugár Tímea) a klubnak a fiatalokból kellett építkeznie és mint ismeretes, anyagi helyzete is megváltozott. Azonban a csapatnak az lett az elmélete, hogy a remény hal meg utoljára. A rózsásnak nem mondható pénzügyi nehézségek ellenére a Fradi a bajnokságban a 3. helyen végzett (2004-2005) Timit több csapattól megkeresték, többet között a Dunaferrtől is, de Ő csak annyit mondott: ’Mérlegeltem és végül a Fradi mellett döntöttem.’ Ebben biztosan nagy szerepe volt Németh Andrásnak is, akivel nagyon jól megértik egymást és Magyarország legjobb edzőjének tartja. Idén új csapatott épített a klub, több fiatal tehetség épült be a csapatba és céljuk a bajnokság dobogós helye. ’Az idei bajnokság nagyon kiélezett, de a Győrnek nagy esélye van megnyerni, a többi hely még kiadó.’
Eljött az idő, (2002) mikor Timit is meghívták a válogatottba. ’Boldog vagyok, hogy a nemzeti válogatottban játszhatom, úgy gondolom minden sportolónak egyik célja, hogy magára vehesse a címeres mezt.’ Vannak persze rossz emlékek is, például a zágrábi VB döntő. Erre így emlékszik vissza: ’Nem tudom elfelejteni azt a napot, amikor a VB döntőt játszottuk. Egész nap csak azt hallottuk, hogy Hajrá Magyarország! Amikor beléptünk a csarnokba az csodálatos volt. Sajnos a vége az kevésbé, de ezt mindenki tudja. Azt az érzést nem szeretném még egyszer átélni.’ Majd jött az athéni olimpia, ahol a csapat a vártnál kevesebbet teljesített. Ezek után a kapitányi poszton Mocsai Lajost Kis Szilárd váltotta, akivel nekivághattak a lányok a hazai rendezésű EB-nek. A válogatott a bronzéremig jutott és ha nincs az a bizonyos norvégok elleni mérkőzés… ’Szerettük volna megnyerni az EB-t, de sajnos a Norvégok elleni gyenge játékunk ezt megakadályozta. Ilyen a sport, rossz napunk volt, nekik pedig minden összejött. A szurkoláson pedig nem múlt semmi, nagyszerű közönségünk volt.’ Mindezek ellenére a közönség győztesként ünnepelte a csapatot.
Látható volt, hogy a lányok jól kijönnek egymással, de felvetődik a kérdés, hogy mennyire jön ki az ember a „csapattársaival” a válogatottban, ahová különböző klubokból érkeznek játékosok. ’Mindenképpen félre kell tenni a bajnokságot, amikor a válogatottban vagyunk. Akkor leszünk egységesek és jók ha ezt meg tudjuk valósítani. Ez általában sikerülni szokott.
2005-ben új kapitány került a csapat élére Németh András személyében. Timi ennek örül, mert így az edző tisztában van képességeivel és minden helyzetben a maximumot várja el tőle, amitől ugyan nem egyszerű a helyzete, de nem panaszkodik. A megfiatalított válogatott, melynek Sopi az első számú ballövője, decemberben Szentpéterváron VB-n vesz részt. Nem lesz egyszerű, mert nehéz csoportba kerültek a lányok, de mindenképpen tovább kell jutniuk és az élvonalban szeretnének végezni. ’Ezért megteszünk mindent, majd meglátjuk mire lesz elég!’ Mint tudjuk, azóta ezen a világversenyen a válogatott csapat a 3. helyen végzett és így utólag elmondhatjuk, a lányok mindent megtettek ezért az eredményért.
A csajok mindenképpen kedvencek lettek, bárhol járnak rajongók követik Őket és ez jó érzés Timinek is. Mikor megállítják, szívesen ad autogramot, fotózkodik és ez egyáltalán nem terhes a számára.
Kicsit a magánéletről: ’Még nem gondolkoztam el azon, hogy mi lesz a kézilabda után , de van még időm. Ritkán van szabadidőm ezért keveset sürgök a konyhában is, de állítólag finomakat főzök mert mindig elfogy.’ Timi családja nem költözött a fővárosba, így távolból figyelik Őt és szurkolnak Neki. Természetesen nagyon büszkék Rá.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
